Nápolyi, parány, puszedli

Bulik, szülinapok, vendégségek, spontán ünneplések kedvenc nasija a nápolyi, parány, vagy a puszedli. Ismert és megunhatatlan falatok, édes, de nem túl cukros ropogtatnivalók gyakorlatilag bármilyen alkalomra a GRoby online kínálatában.

A nápolyi már régóta legendás édesség, ha már csak magára az ostyára gondolunk, az is nagy kedvenc hazánkban, de a töltött ostyarétegekből készített nápolyi nagyon népszerű. Sokféle töltelék, rengeteg variáció teszi változatossá a nápolyi kínálatot! Kakaóhoz, teához nagyon finom, de tehetjük krémes sütikbe, fagylaltokba is.

Aki a 70-es 80-as években volt gyerek az bátran állíthatja, hogy a nápolyi végigkísérte a gyerekkorukat. A különféle krémekkel töltött ostyák a mai napig többféle kivitelben és több név alatt is szerepelnek a boltok polcain.

Hogyan készült az első nápolyi? Miért megtévesztő ez a név? Járjunk utána a nápolyit övező érdekességeknek tévhiteknek! Ha már az olasz gyökereket keressük, egy biztos: a nápolyi történetét kutatva nem kell visszamennünk az ókori Rómába. Persze egyik ősének azért van olasz kötődése: az olaszok által kedvelt édes ostya - pizelle már a 9. században létezett. De itt van egy izgalmas fordulat! Ugyanis a nápolyi őshazája Itália, hanem a császári Bécs, ahol Josef Manner (ugye ismerős a név?) 1898-ban megalkotta a Nápolyból származó mogyoróval, mogyorós töltelékkel gazdagított, krémes, ostyákból álló édességet. Az akkor nagyon fiatal, 25 éves Manner 1890-ben alapított céget és szinte rögtön boltot is nyitott Bécs belvárosában a Stephanplatzon. Az volt a célja, hogy a csoki ne csak luxuscikk legyen, hanem mindenki számára hozzáférhető, megfizethető desszert legyen. A nápolyi ötletéhez valószínűleg komoly inspirációt adott a népszerű ostyás torta megalkotója Oscar Pischinger. A híres cukrász és üzletember már az 1840-es években készített töltött ostyalapokat az általa megalkotott torta azonban valódi cukrászati különlegesség volt, igazi kávéházi desszert. A teóriák szerint ez a desszert adhatott ihletet Mannernek ahhoz, hogy megalkossa az úgynevezett neapolitaner-t. A kiváló minőségű alapanyagok kiválasztásakor pedig az olasz mogyoróra esett a választása és mivel ezt a hozzávalót feltüntette az édesség nevében, a nápolyi így vonult be a köztudatba.

Egyébként is ebben az időszakban az ostyás édességek különféle változatai már ismertek voltak a régióban. A monarchia idején az ostyák és a belőlük készített desszertek, édességek igen kedveltek és népszerűek voltak. Amíg az osztrákok a nápolyit és a Pischingert kedvelték, addig a cseheknél az oblatky (avagy karlsbadi ostya) egy speciális formája vált elterjedté és közkedveltté. A karlsbadi ostya születése valamivel a Pischinger torta megjelenése után történt, 1856-ban.

A monarchia multikulturális környezetének köszönhetően a nemzetek gasztronómiája közelebb került egymáshoz, gyakoribbá váltak a keveredések, a másolás is, így rengeteg olyan termék jött létre, ami a monarchia egy-egy régiójában népszerűvé vált. Az is valószínűsíthető, hogy a Pischinger sikerén felbuzdulva hozták létra az oblatky-t. Míg Bécsben a kakaós ostyák hódítottak, a cseheknél a mandula és a vanília lett inkább divatos.

Persze a nápolyi fejlődött tovább: a Manner által kimért apró desszert ízvilága folyamatosan módosult. A sikeren felbuzdulva az osztrákoknál megalakultak a különféle ostyakészítő cégek, s Magyarországon is megjelentek a különböző ízesítésű ostyákat készítő üzemek. A legjelentősebb és legismertebb magyar vállalat a Ziegler, ahol a család már az ötvenes évek óta készít különféle ostyákat, nápolyi féleségeket. A nápolyi ideális desszert magában, de tökéletes kísérője egy jó kávénak, forró csokoládénak, s remek kiegészítője lehet a fagylaltoknak is!

A fura nevű puszedli eredetét homály fedi. Magyarországra valószínűleg Bécsből érkezett ez a desszert és a Busserl/Pusserl (ami egyébiránt csókot jelent), magyarosított változataként lett ismert. Állítólag nem is Bécsből származik az eredeti recept, a szóbeszéd szerint a bécsiek Franciaországból, Olaszországból vagy Dél-Németországból vehették át a puszedli receptjét.

A kávéházi kultúra elterjedésével, a különféle csókok és puszedlik nagyjából a 19. század folyamán kezdtek szélesebb körben elterjedni. A 20. századra váltak ezek a faaltnyi finomságok a karácsonyi, illetve az adventi időszak egyik meghatározó süteményévé. A csók, a puszedli, a puszi gyakorlatilag ugyanazt a kis kerek süteményféleséget jelenti, különféle változatokban és ízesítésben. Tulajdonképpen a legfőbb kritérium a kerek forma. Előnyük, hogy általában sokáig elállnak és viszonylag gyorsan elkészíthetők.

A parány egy szó szerint parányi ostya, többnyire kakaós masszával bevonva. Ez lehet sima, de étcsokoládé is. Szoktak belekeverni narancsot, vagy citromot, azonban a kakaós a legismertebb változat. Csodás nasi, hiszen formájának, nagyságának köszönhetően kiváló házibuli falat, vagy vendégváró lehet. Ezek az apróbb édességek, finomságok előnyösek bármilyen összejövetelhez, jellegükből és a csomagolásuk miatt bontatlanul sokáig eltarthatók, így mindig jó, ha tartunk otthon két-három variációt. Az apró finomságok fogyasztásának hátránya lehet a cukortartalom, amelyre jó, ha odafigyelünk! Mértékkel falatozzunk belőlük!

A nápolyi, parány, puszedli kategóriában a Manner nápolyiról a Benei vödrös nápolyiig mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. Találsz vegán, gluténmentes és laktózmenetes alternatívákat is. A citromostól a csokis ízekig sokféle íz vár a Groby online kínálatában!