Lekvár, dzsem (55)

Lekvárok és dzsemek a reggelitől a süteményekig

Egy üveg lekvár vagy dzsem sokoldalú alapdarab a kamrában. Kenheted friss kenyérre vagy pirítósra, kanalazhatod zabkására, joghurtra, töltheted palacsintába, de süteményekhez és desszertekhez is jól használható. A G'Roby kínálatában a klasszikus gyümölcslekvároktól az extradzsemeken át a karakteres marmeládokig többféle változat közül válogathatsz.

Sárgabarack, eper, meggy – és különlegesebb gyümölcsök

A sárgabarack lekvár igazi klasszikus, de messze nem ez az egyetlen lehetőség. Eper-, meggy-, málna-, szilva- és áfonyalekvárok, illetve dzsemek mellett olyan különlegesebb ízekkel is találkozhatsz, mint a füge, a csipkebogyó vagy a fekete cseresznye.

Ha pedig a citrusos, enyhén kesernyés ízvilágot kedveled, érdemes a narancsmarmeládok között is körülnézned.

Lekvár reggelire, palacsintához és sütéshez

Nem mindegy, mire keresel lekvárt. Pirítósra vagy péksüteményre jöhet egy lágyabb, gyümölcsösebb dzsem, palacsintához pedig a klasszikus sárgabarack- és eperlekvár mellett bátran kipróbálhatsz savanykásabb erdei gyümölcsös ízeket is.

Sütéshez érdemes sűrűbb állagú lekvárt választani, míg sajtok vagy egyes húsételek mellé az áfonyás, fügés és más karakteres gyümölcsös változatok hozhatnak izgalmas ízpárosításokat.

Klasszikus és cukormentes lekvár, dzsem változatok

A hagyományos lekvárok és dzsemek mellett édesítőszerrel készült és csökkentett cukortartalmú termékek közül is válogathatsz. Ha számodra fontos az összetétel, érdemes összehasonlítani a gyümölcstartalmat, az édesítés módját és az összetevőket, így könnyebben megtalálhatod az igényeidhez és ízlésedhez illő terméket.

Rendelj lekvárt és dzsemet online!

Legyen szó a reggeli pirítósról, egy adag palacsintáról vagy a hétvégi süteményről, jó, ha van otthon néhány kedvenc íz. Válogass a lekvárok, dzsemek és marmeládok között a G'Roby kínálatában, és rendeld meg őket egyszerűen online a bevásárlás többi részével együtt!

Mióta létezik ez a gyümölcsös csoda?

Igazából a lekvár is már szinte az idők kezdete óta velünk van. Azért persze nem olyan ősi eredetű, mint a méz. Ha a lekvár történetét próbáljuk felgöngyölíteni, akkor egészen az ókori Görögországig kell visszamennünk. valószínűleg senki sem tudja, de a gyümölcsökből készült lekvár tulajdonképpen a világ első receptje. Az emberek próbálták kikísérletezni, hogy hogyan és miként tartósítsák a különféle gyümölcsöket, mint például a birsalmát, vagy más számukra értékes gyümölcsöket. Végül is a birsalma tartósításából ered a lekvárok története. A birsalmát lassú tűzön némi méz hozzáadásával felforralták, majd, amikor a főzet kihűlt, besűrűsödött, tehát lekvár, dzsem állagú lett. A rómaiak eltanulták a görögöktől, hogy a birsalmát lassan, mézzel kell összefőzni, tehát ezzel a módszerrel feltölthetik készleteiket a hűvösebb évszakokra. Akkoriban persze még nem ismerték a gyümölcs pektint. De mi is az a pektin? A pektin a növények sejtfalából előállítható, vízben oldható rostanyagok közé sorolható, szénhidrátokkal rokon vegyület (heteropoliszacharid). Ezek a rostok nem képesek felszívódni a szervezetben, viszont szabályozzák az emésztést és a tápanyagok felszívódását, ezáltal segítik az egészségünk megőrzését. A mai modern lekvárokat persze már pektinnel készítik, ettől válnak zselés állagúvá a gyümölcsfőzetek.

Egy kis nemzetközi érdekesség: míg Európa nagy részén a marmalade szó jelenti a lekvárt, a britek csakis a citrusokból készült lekvárt nevezik így. Több országban hasonló, de mégis más jelentése van ennek szónak, van, ahol csak a birsalma dzsemet nevezik így. Az eltérő kifejezések zűrzavarát gordiuszi csomóként oldotta meg egy Európai Uniós jogszabály, amely szerint a marmalade kifejezés ma már csak a citrusfélékből készült lekvárokra használható.

A rövid történeti áttekintés után nézzük, hogy miből és hogyan készül a lekvár!

A lekvár fő alapanyaga a friss, vagy tartósított gyümölcs. Természetesen a friss gyümölcsesetében sem mindegy az érettségi fok, ugyanis akkor készíthető belőle a legfinomabb lekvár, amikor annak mérete, íze, színe és egyéb összetevői optimálisak. Valószínűleg ezt kezdő lekvárkészítőként nehéz megállapítani, de itt is mint minden esetben igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert! Szóval milyen is legyen a befőzésre, lekvárkészítésre alkalmas gyümölcs? A gyümölcshús legyen puha, ebben az állapotában már tárolásra, szállításra nem alkalmas, viszont azonnali fogyasztásra és lekvárkészítésre tökéletesen felhasználható. Igazi szakértők szerint az az igazán jó lekvár, amelynek legalább az 1/3 része gyümölcs. Tehát fontos a gyümölcstartalom, amely ideális esetben nemcsak a mennyiségben, hanem a minőségben is tükröződik. A klasszikus definíció szerint a lekvárfélék olyan készítmények, amelyeket egy- vagy többféle friss vagy tartósított gyümölcsből készítenek. Tehetik mindezt cukorral vagy anélkül (esetleg mézzel vagy édesítőszerrel). Ezt keveréket a kívánt töménységűre főzik és hőkezeléssel, esetleg tartósítószerrel vagy a két módszer kombinálásával teszik el hosszabb időre. Lehet, hogy kevesen tudják, de a cukornak, vagy helyettesítőinek a tartósításban is lényeges szerepe van, ugyanis 50% feletti hozzáadott mennyiségben, gátolja a mikroorganizmusok elszaporodását. Azért persze ez a cukortartalom elég sokkolónak tűnhet, de egyrészt nem kell minden nap lekvárt fogyasztanunk, másrészt választhatunk diabetikus verziót is!

A tartósításban nagy szerepe van a hőkezelésnek, amit házilag dunsztolásnak is nevezünk. A házikészítésű lekvárok esetén a gyümölcsökön és az édesítésért felelős anyagokon kívül más összetevő nem is nagyon kerül a lekvárba, esetleg fűszerek vagy szalicil, amelyet inkább régebben használtak tartósítósításra. A szalicil használata az élelmiszeriparban már tilos és jobb, ha saját háztartásunkból is száműzzük, ugyanis a szalicilátok arra érzékeny embereknél allergiás tüneteket, sőt asztmás rohamot is kiválthatnak, valamint gyomorfekélyt okozhatnak. Az iparilag, nagy mennyiségben előállított lekvárokban a már ismert, szokásos összetevők mellett színezőanyagok is találhatók, amelyek többnyire természetesek (pl.: céklalé vagy a piros gyümölcsök leve).

Azokból a gyümölcsökből, amelyek alapból magas cukortartalommal rendelkeznek (például a szilva, vagy az érett alma) nem szükséges cukor hozzáadásával lekvárt készíteni, ez különösen akkor előnyös, ha cukorcsökkentett étrendet folyattunk, vagy diabéteszünk van. A cukorbetegeknek készült lekvárokban a cukor édesítőszerekkel is pótolható. A sztevia és az eritrit manapság nagyon népszerű. Figyelem! A cukorbetegeknél a napi szénhidrátmennyiségbe be kell számítani a lekvárok szénhidráttartalmát, akkor is, ha édesítőszerrel készültek, mert az elkészítésükhöz használt gyümölcsök is tartalmaznak szénhidrátot.

Sütéshez, főzéshez tölteléknek inkább a kevésbé folyós, szilárdabb, kocsonyás szerkezetű lekvárok, dzsemek alkalmasak, mivel ezek nem folynak ki az elkészítés során. Húsokhoz, különösen a vadhúsokhoz pedig az áfonya, vagy bármely erdei gyümölcs szuperül passzol!

Márkák tekintetében pedig a Mackays, Csattos, St. Dalfour, Kutyori, Univer, Schwartau, Pacific közül válogathatsz.